Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: hajnalok

2021-12-17 19:00:02, 53 olvasás, Toth Janos Janus , 0 hozzászólás

vers, versek, Magány, egyedüllét, üresség,

félhomály festi a szobát egyszerűre
hol a csend elterült faltól falig
csak sóhajom koppan néha a kőre
míg elalszom valahogy hajnalig

csillagfény üt rést a fekete égen
melyen keresztül bámul a mindenség
de már feszeng ruhám a széken
lassan öltözni kell nincs mentség

kapkodva veszekednek a percek
míg izzószál előtt pirul a kenyér
hűtőajtó mögött némi vajat sejtek
mely magára édes mézet remél

zúg a mikró benne kávém szédül
míg forró sóhaja illata száll
és az ajkam megégetem végül
de ilyen a hajnal sietni muszáj

kilök az ajtó a zár kizár
a hajnal költözik már pakol
ajtaja előtt friss reggel vár
és az élet pörög zakatol

és ott hagytam párnám alatt
szendergő féltve őrzött vágyam
de felébredt és zihálva szaladt
mindent ami te vagy hozva utánam

Kinyomtatom