Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mosolyog a magány

, 62 olvasás, Pekka , 8 hozzászólás

Magány

- parafrázis, Frank: Téli úton c. versére

Hullott lombok a deres fák alatt
Egy nyárból itt hagyott darab csillan;
Emlékeimből mi még megmaradt,
Fagyott levélként a hóba tapadt.

Lábaim súlya, mint törött pecsét,
Álmaim alkonyi lenyomata
Visz tova - indulok mindig feléd,
És hallom a szél halkuló neszét.

Rongyolt utam a hófútta tanyán,
Kabátom vedlett pelyheket repít,
Kopott ujján mosolyog a magány
Álmodja százezer csókos talány.

Még hallom szívemben édes szavad,
Ajkamon csókod íze árkot mar,
Míg érintésed képzelet marad,
S tavasz sarjad egyszer a hó alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 56
Jelenlévők:
 · zsoloo


Page generated in 0.047 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz