Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Velem, vagy ellenem?

, 157 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Gondolat

Amikor majd elül a por,
Valahol még halk zene szól.
Kimondom, bár szíven talál,
Ketten leszünk mindössze már.

A történet így ér véget?
„Fogyóeszköz”… Emberélet.
A távolban gombafelhő,
Nem lesz mező, nem lesz erdő.

Ugye ez csak egy rémálom,
S az ébredést oly rég várom,
Hol az ember vermet nem ás,
De hisz teszi, ki lenne más?

Maga esik egy nap bele,
Ez a fajunk története?
Rajtunk múlik majd a válasz,
Bár vízen már te sem járhatsz.

Tér közepén ketten állunk,
Talán égi csodát várunk.
Ember hallgat, fütyül a szél,
Tényleg nincs több, csak egy esély.

Az egyik te vagy, én a másik,
Nyár van, csak a szívünk fázik,
A Vén Kaszás ott áll köztünk,
Miközben mi fegyvert töltünk.

Ha hátralép, az lesz a jel,
Most a percet túlélni kell.
Lehet úgy is, fegyver néma?
Ez ugye csak egy rossz tréfa.

Hogyha rám lősz, én is lövök,
A kaszás meg rajtunk röhög.
Neki vicces ez az egész,
Ne rá, hanem szemembe nézz.

Most először láss meg engem,
Furcsa érzés aprót sercen,
Még ott más is mintha lenne,
Dugába dőlt összes terve.

Érzed te is jelenlétét?
Értünk adta egykor vérét.
Kihűlt világ lett a 'hála",
Könnye hull a föld porába.

Ravaszon már ujjunk ott van,
A szívünk még mennyit dobban?
Döntened kell, én is teszem,
Velem leszel, vagy ellenem.


/Részlet az "Isten és az ember" című, készülő verses-novellás kötetből/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 40

Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz