Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téli úton

, 58 olvasás, frank , 6 hozzászólás

Természet

Lombhullott deres fák alatt,
Csillan nyárból hagyott darab.
Emlékem mi még megmaradt,
Pihen fagyott levélként a hó alatt.

Lábaimban évek súlya.
Lépteim akarása még
Visznek engem mindig feléd.
Szemeidben éledek újra eléd.

Hófútta már rongyolt utam.
Kabátom pelyheket épít.
Reám mosolyog a magány.
Mosolyod, tán százezer csókos talány.

Hull, s egyre hull kedves szavad.
Vállamon csókjaid s nyarad,
Tán képzelt akarat marad.
S majd tavasz sarjad megint a hó alatt.


Frank, 2021, December

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: frank
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 7
Kereső robot: 20
Összes: 77
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka
 · PiaNista
 · showsaw
 · Takezo
 · Vox_humana
 · zsoloo


Page generated in 0.0767 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz