Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: A sodrás illata

, 141 olvasás, Pekka , 6 hozzászólás

Sors

    Csak a testem remeg, ahogy jajgat
    lelkem - morajától hangos hajnalon,
    átfénylő tüzes virágot hajtogat.
    Sejtjeim koldus-öledben hagyom,
    mint hű szeretőket, hogy lázam oltván,
    részegítsen, öleljen tovább - nagyon.
    Csak a kora' éj maradt ott árván,
    hogy szirmok bódító bársonya fonja
    ringó álmod, az égi valóság lágy
    szövetével hajadban, s bevonja
    arcunk, hűs tavasz öblén a múló vágy,
    mintha a sodrás illata folyna
          rejtekén. Ajkam néma volt - mégis
          megvész, mint egy elátkozott krudélis.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Szonett
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.1155 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz