Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Politicus humoreszkek 03.

, 64 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Somolygó

Jelige: Gyilkos glossza


Kérem szépen, ne mondjátok meg a családomnak,
hogy politikus lettem.
Inkább mondjátok azt, hogy egy kupolás cirkuszban vagyok artista. Ámbár hosszú a lista ahol dolgoztam, mint a porond bohóca, vagyis leginkább a pénzt kaptam, igazából rosszat soha senkinek nem akartam. Csak miután a gerincem megroppant a teher súlya alatt, csak az orromig látok, politizálok, és privatizálok, privatizálok.
Azt azért ne gondoljátok rólam, hogy telhetetlen vagyok,

csak már a gyerekek is nagyok. A nejem is éli
Az unatkozó úriasszonyok sanyarú életét, hogy mások nyomorát ne lássam másféle helyekre jártam a cigányság ügyében az Azúri szigeteken üdültem.
A kissebbségi jogokért a világ végére is elmennék.
Messzebbre is jutnék, ha gerinces lennék.

Mióta megválasztottak, én lettem a falu bolondja, s annak aki még a nevemet sem tudja, a hallja e kend? ez bizony szent.

Hogy igazakat mondok, arra kanálszám szedhetnétek a ciánt, és hogy rajta vagyok a témán, mondok pár ide illő példát.


Bugyuta nagybátyámnak volt két lova, mindig egymás mellé fogta őket az ostoba, nem is hagyták őt a kátyuban soha. Csak ült a cifra bakon, és levegőbe pattogott az ostora, a lányok sóvárogva néztek utánna. Sohasem csapott volna oda. Csak azóta nevetnek rajta a buta emberek, mióta az egyik lovat előre, a másikat
hátulra fogta be. Hiába feszültek neki a derék párák, nem jutottak többé semmire, pláne hogy egyről a kettőre. Szét szakad lassan az ország szekere.
annyira bevált: behoztuk mi is a Parlamentbe.
Minta lett belőle.
Az egyik ló sárga volt, a másik vöröses csikó.
A többi a faluban mind fakó.
Jóska bátyám olyan legény, lötyög a Cájg nadrág az ülepén, feszül hasán a melles kötény, ha szakad a zápor, és dörögnek az egek, annyira fél, hogy kiáll az erkélyre, és nézi az eget, s bekiált a nejének, Vica, hozd ki a pruszlikom, ha mondom, s a kalapom.
Ti pedig ne fényképezzetek, hiába mondom?

Majd zavarában az ujjait számolja, egy kutya, két kutya, három kutya, négy kutya, és minden kutya egy újj, öt kutya, fehér kutya, tarka kutya, kutya, kutya, kutya kutya, sok kutya.

Tegnap reggel kirakta a kertbe hülni a húsos káposztát, az vetette körbe illatát, és a szagra odament a két kecske, s mind megette, az öreg kecske azt mekegte, demeleg, demeleg, a gidája pediglen ráfelelte, hogy megégek, megégek.

Este, mikor vecsernyére hívott mindenkit a templom nagyharangja, magában reménylőn mormolta, hogy hogy is mondja?
hogyan szól az ének?
Házát, földjét, szőlőjét, Házát, földjét, szőlőjét.
Mindenki kinyithatja az erszényét.
A lényeget kikongatta.
Bent pediglen hangosan zengett a hálaének, szép remények.
Valaki létániát mondat a szerencsétleneknek.
Mise után, mikor a hívek hazatértek, már csak azt dalolta, Ringye rongya, ringye rongya.
Este mise, reggelre semmise.

Ekkor majdnem rálépett az úton álló vak Komondorra, az is csak egy kutya.
Ne álljon az útba, mert átesnek a hívek rajta.
Jajjjj, ha ezt majd valaki meghallja, mi lesz a duma jussa? megmondom én öcsém, öt év, vagy kötél.

Akkor, ha majd újra megválasztják, néminemü tévedések okán, Háza kapujáig
Leszurkozzák az utat, odáig se legyen makadám...

Ha visszahívják, s nem lesz már a listán, Visszaállítják
A földesutat, Ne maradjon topega...
Pedig nem is földbirtokos, de ez nem biztos...
Nem törvényszerű, nem ésszerű, nem logikus, nem demokratikus.
Leginkább csak Hungaricus.
Keressük egymás közt a szemkontaktust, kissé hiányos a traktus.
Nem kell feltalálni a meleg vizet, és nem kell elgereblyézni a szelet. A
diót leverni felesleges, a havat majd eltakarítja, aki odahordta, ki van próbálva.
Nem kell a sok törvényt meghozni havonta, elég ráhagyni magunkat a tízparancsolatra.
Ne lopj, ne ölj, ne paráználkodjál, más vagyonát ne kívánjad, neked soha nem lesz olyan házad.

Végezetül az utolsó taktus, ott állunk majd a Menyország kapujában, hogy bejuthassunk a Paradicsomba, s kijön Péter a nagy kulccsal a kezében, s mondja, csak tiszta lélek juthat be a Mennyekbe, a többiek menjenek le a pokolba. Megindulnak a népek, kik belátták a vétket, csak egy állt még reménykedve, hé emberek, kiáltja Péter, ezt a süketet is vigyétek.




Szekszárd, 2021. július 05.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 45
Jelenlévők:
 · aLéb
 · andrisko
 · entizenharom
 · soksokk


Page generated in 0.0459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz