Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A temetetlen

, 36 olvasás, Cselényi Péter , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nekem nem lesz temetésem.
Éltem midőn be-bevégzem,
nem hantolnak dicső szépen.

Nem ácsolják koporsómat
vagy valami hasonlókat,
a deszkákra rátaposnak.

Nem készítik a fejfámat!

Összetörik az urnámat.
Vagy átadják.... bárki másnak.
Biztosan rá jól vigyáznak.

A sok-sok szép sírnyughelyen
álomra nem hajtom fejem.
Vajon miért lesz ez velem?

(Vajon ezt én megkérdezzem?)

Holttetemem eldobjátok,
"mert ül rajta bűnös átok! "
Áldás szálljon mind tirátok!

Porhüvelyem eldobjátok?
Sasok, sólymok zabáljátok?
Áldás szálljon mind tirátok!

De közömbös ez énnekem!
Életről szól az életem,
élem, élem, míg élhetem.

Élni, élni, ezt akarom,
úgy is, ha fojt bölcs fájdalom.
Előtolom a két karom-

megragadom a világot.

Megragadom, felemelem,
belerokkan mindkét kezem.
Fáj ez, fáj ez nagyon nekem.

Felemelem és megtartom
öröklétben minden napon.
Te leszel a társam vajon?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 66
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg


Page generated in 0.0509 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz