Szeress! Hogy ölemben kit hordok,
hamvas szépet vagy álruhást!
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját, szeplőst, kékruhást:
míg a kavicsos parton mondott
ölelkezve fülbe-súgást,
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az őszi szélzúgást:
hagyd magára céltalan vágyból
szállni a leomló kendőt -
szeress szír asszonyt: lassú tánctól
vonagló, lomha kéjű nőt,
és engedd útjára vágyakból
szőtt fürtjeiben őszülőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,
arany-termekben vénülőt:
térj be hozzá - keress kalandot,
még csak nem is kell válnotok;
szeress nagymellű, lágy flamandot,
ki untan s lagymatag mozog:
tudja, álmodból hogyan költsön,
s elköszönnek az alkonyok -
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.
*
*
*
CHANSON A PÁRIZSI SZÉPASSZONYOKRÓL
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját, szeplőst, kékruhást:
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az őszi szélzúgást:
szeress szír asszonyt: lassú tánctól
vonagló, lomha kéjű nőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,
arany-termekben vénülőt:
szeress nagymellű, lágy flamandot,
ki untan s lagymatag mozog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.
(Részlet)
(Budapest, 1935)
Villon-Faludy℗
|