Mert egyszer véget ér.
Az idő és a tér.
A minden belefér?
Nem tudom, nem tudom.
Hisz egyszer tovább nincs,
lehull a létbilincs,
elhamvad minden kincs.
Igaz-e, igaz-e?
Mind egyszer elillan,
nem hagyni hogy bírjam?
A semmi már itt van.
A semmi már itt van.
Világvég. Elhozza
emberöl ősbomba.
Dicstelen bűnkorba.
Ez a kor miénk-e?
Végre már térj észre.
Világvég-megteszi
vala- és mindenki.
Azt hiszi, jó neki.
Lehet, hogy tévedi?
Világvég. Okozza
mi földünk lakója.
Megy érte pokolra?
Menjen-e? Menjen-e?
A bomba felrobban.
És a tűz fellobban
E percben, épp mostan.
Szükség, hogy kimondjam!
Óceán kiárad,
elázza a házad,
elázza a vágyad.
Jól úszol? Hiába!
A Vírus megtámad.
A szíved, a májad,
a hited, a vágyad.
Már itt van. Érzed-e?
Az ember korcsosul,
semmiből nem okul,
legyilkol, de orvul.
Egyszer csak ki- s elmúl.
És nem lesz, nincsen új.
Világnak a vége
úgy mint a mesébe',
beköszönt estére.
S utána mi legyen?
Holnapi reggelen?
Vége a világnak,
a semmik nem fájnak,
de téged megírlak,
ne féljél, ez nem fáj.
Ne fuss! Megállj!