Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy Karácsony estén

, 183 olvasás, frank , 4 hozzászólás

Szerelem

Csak hó hull most nekem tisztán, nesztelen.
Emlékezem.
Egy nyári csendes, hűs alkonyon,
Szellő bontott tincset hajadon.
Néztem csak s fejed vállamon,
Hevertünk időtlen pamlagon.

Fehér pelyhek bolyonganak, rakódnak.
Emlékezem.
Öleltelek. Pajkosan árnyékodon,
Alkony játszott még ruhafoszlányodon.
S hátad borzongó dombocskáin,
Érintések győztes lágy hada vonult,
Ujjaim közt némán, érzésed vibrált.

Épülnek közben pajkos forgószelek.
Emlékezem.
Mozdulatlanná omlott a csend.
Félig hunyt szemed szerető
Csillogását bontotta könnyed,
Magam láttam akkor tebenned.

Éledsz velem e karácsonyi esten.
Emlékezem.
Ajkadon, nyíltak hangtalan szavak,
Fodroztak aprón, mint mély kék tavak.
Arcod árnyas ívén hajlott az est,
Csípőd még játszott bronz, lágy hajlatán
Szelíd, álmos, kóbor holdsugarat.

Emlékezem, így karácsony esten.

Frank, 2021, november végén

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: frank
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.0443 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz