Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Egy Karácsony estén

2021-12-02 18:05:01, 364 olvasás, frank , 4 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Csak hó hull most nekem tisztán, nesztelen.
Emlékezem.
Egy nyári csendes, hűs alkonyon,
Szellő bontott tincset hajadon.
Néztem csak s fejed vállamon,
Hevertünk időtlen pamlagon.

Fehér pelyhek bolyonganak, rakódnak.
Emlékezem.
Öleltelek. Pajkosan árnyékodon,
Alkony játszott még ruhafoszlányodon.
S hátad borzongó dombocskáin,
Érintések győztes lágy hada vonult,
Ujjaim közt némán, érzésed vibrált.

Épülnek közben pajkos forgószelek.
Emlékezem.
Mozdulatlanná omlott a csend.
Félig hunyt szemed szerető
Csillogását bontotta könnyed,
Magam láttam akkor tebenned.

Éledsz velem e karácsonyi esten.
Emlékezem.
Ajkadon, nyíltak hangtalan szavak,
Fodroztak aprón, mint mély kék tavak.
Arcod árnyas ívén hajlott az est,
Csípőd még játszott bronz, lágy hajlatán
Szelíd, álmos, kóbor holdsugarat.

Emlékezem, így karácsony esten.

Frank, 2021, november végén

Kinyomtatom