Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kell egy bolond

, 80 olvasás, majkopolo , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Robog a vonat hazafele,
apró csendekkel van tele.
Furcsa: ember alakúak.

Ülök helyemen, illendően
ordítom a csendet velük,
nézem az elsuhanó táj arcát.

Fiatal senki lép ki wc ajtaján
Szembe ül, meséli sok baját,
betegsége csillapítja a "zsivajt".

Tűrhetetlen. Bolond. Beszél.
Hozzám, idegenhez? Szeme
képernyőt nem csókol?

Fürkésző tekintetek pásztáznak:
uszított harci ebek, rágcsálnak
pletyka-csontot.

Biztos lopni akar. Szerencsétlen.
Pofátlanul, a csendből aljas módon
elcsen. Sápadt szürkeség reccsen.

Milyen lenne nélküled a világ?
Félhülye barátom, te rózsavirág
ítélet-búra alatt.

Olyan lenne mint harcos arcán
sebhely hűlt helye. Hős harcán
vértelen vért.

Mint kereszt nélküli megváltás.
Fagyott némaság, gyors elválás
a gyengeségtől.

Ha te nem lennél rettenet-"bolond",
én lennék: csendek között a "gond".
Szürke arcukra színeznék.

A világ szeme rám mosolyogna.
Végre megjött aki hiányozna,
helyreállt a rend.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: majkopolo
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 33

Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz