Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: A feledés fogatán

, 98 olvasás, Pekka , 8 hozzászólás

Pillanatkép

    Lenge és elfoszló gyolcs ingemben
    feküdtem melléd egy néma alkonyon
    darabokra tört mosollyal szívemben,
    azon a rég elképzelt balkonon.
    A hajnal még egykedvűen jött felénk,
    mi lehunyt szemekkel éreztük, talán
    még újra kihajt a kis zöld meténg -
    és nem maréknyi emlék lesz; mi tompán
    szertefoszlik. Lehullott várakozás
    kopott halmai lépteink nyomán,
    bennük árkot vésett a vágyakozás.
    Csendben ültünk, a feledés fogatán
            walkűrök meséltek, s néma volt hangunk,
            kiömlött romlott, léha illatunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Szonett
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Renee


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz