Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajszálad ezüstje

, 28 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Szeretet

Tengerparti kisváros.
Minden szegletét bejárjuk.
Kezemet fogod, úgy sétálunk.
Az ég kékjéről,
a fehér fodros felhőkről,
s a virágos balkonokról
mesélek neked.

Faágon kicsi madárka
szabadságról csivitel
kalitkába zárt madárkáknak,
akik csak így ismerhetik a
meleg záporokat.

Mikor az első csillag
felragyog az égen,
hazafelé ballagunk
tengerparti kicsi házba.

Homokban lábnyomunkat hagyjuk.
Parton tenger zúgását,
s sirályok sírását hallani.
Szorosan átölellek, te pedig összekócolsz.
Selymes hajamat ujjaid közé veszed,
s látni fogod az ezüst szálakat.
Nyugodt lelkem azt kívánná,
hogy a holdat, mely ma nem
ragyog fényesebben az én lelkemnél,
sose váltsa fel a napsütés.

2014. január. 04.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 56
Jelenlévők:
 · Csomor Henriett
 · frank
 · Pekka


Page generated in 0.0476 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz