Tengerparti kisváros.
Minden szegletét bejárjuk.
Kezemet fogod, úgy sétálunk.
Az ég kékjéről,
a fehér fodros felhőkről,
s a virágos balkonokról
mesélek neked.
Faágon kicsi madárka
szabadságról csivitel
kalitkába zárt madárkáknak,
akik csak így ismerhetik a
meleg záporokat.
Mikor az első csillag
felragyog az égen,
hazafelé ballagunk
tengerparti kicsi házba.
Homokban lábnyomunkat hagyjuk.
Parton tenger zúgását,
s sirályok sírását hallani.
Szorosan átölellek, te pedig összekócolsz.
Selymes hajamat ujjaid közé veszed,
s látni fogod az ezüst szálakat.
Nyugodt lelkem azt kívánná,
hogy a holdat, mely ma nem
ragyog fényesebben az én lelkemnél,
sose váltsa fel a napsütés.
2014. január. 04.