Mert elfelejtelek, kincsem, szép tegnapom.
Gyönyörű emlékeim magamra kapom.
S minden nap egy kis darabot
Befalok, akár méhek a friss harmatot.
Mert elfelejtelek, őrizve szavaid.
Melyek formálták gödröcskés ajkaid.
Zöld szemeid, mikor néztek,
Martak belém, már tegnapi emléket.
Mert elfelejtelek s jössz mögöttem.
E végtelen nagy csendességben.
Mások dala szól most másnak,
Új reményt adva a csalódásnak.
Mert elfelejtelek szépen, csendben.
E gyönyörű örök, vad szerelemben.
Utamon, nagy sokára, ha megállok,
Nélküled, törten tör ezer átok.
Frank, 2004. márciusa körül