Ma is felkelt a nap,
s arcomba dörzsölt az élet
negyvenhat évet.
Negyvenhat évet nevetett rám
tegnap.
Foga fehérje karcolja bőröm,
mint ha nem is lett volna tán
a múlt furcsa, kusza világa.
Negyvenhat év keserédes íze.
Teremtőm körül keringve
vonszolom növekvő keresztem,
mit munkával szereztem,
fejfám lesz,
halmom dísze.