Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Negyvenhat

, 45 olvasás, Csontos , 13 hozzászólás

Évforduló

    Ma is felkelt a nap,
    s arcomba dörzsölt az élet
    negyvenhat évet.
    Negyvenhat évet nevetett rám
    tegnap.
    Foga fehérje karcolja bőröm,
    mint ha nem is lett volna tán
    a múlt furcsa, kusza világa.
    Negyvenhat év keserédes íze.
    Teremtőm körül keringve
    vonszolom növekvő keresztem,
    mit munkával szereztem,
    fejfám lesz,
    halmom dísze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: Csontos
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 62
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Déness
 · frank
 · Friedrich
 · gazzo


Page generated in 0.0733 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz