Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a Tehiányod…

, 199 olvasás, VDavid , 4 hozzászólás

Magány

    Mit szeretnék?
    Magam sem tudom...
    Egyik percben
    élni és élni hagyni
    a másikban
    újra csókolni.

    Néha arra gondolok
    bár utolsó lenne a perc
    utolsó a keserű könny
    utolsó a sóhaj.

    A perc miben
    utánad epekedik szívem
    utolsó a könny
    mi érted hull.

    Ki voltál nekem?
    Minden kincsem.

    És a sóhaj?
    Bár ne lenne levegő
    miből mellkasom szakít.

    És miért dobban újra
    bolond szívem?
    Mikor csak azt szeretném
    Hogy tűnjek el innen!

    Tűnjek el.
    Mintha itt se lettem volna
    Csak tűnjek el.

    Mert minden emlék...
    Rólad és Rólam
    millió tonna.

    Ha álmodom
    akkor is csak feléd tolna...

    Mit szeretnék?
    Minek mondjam?
    Hiszen jobban tudod Te
    úgy ha maradok néma
    mint ha elmondanám ezer szóba...

    Mit szeretnék?
    Semmit és mindent!
    Az elsőtől az utolsó percig...
    Itt bent...

    Tudod a léleknek házában,
    most is csak érted
    és miattad ég az a láng...

    Tudod ha meghalnék
    és nem vigyáznám ezt a lángot.
    Beborítaná a földet és eget
    az egész világot,
    ez van, ez a te hiányod!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2089 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz