Navigáció


RSS: összes ·




Egyperces: Falunapi történet

, 30 olvasás, Kata Kaáliy , 0 hozzászólás

Gondolat

Kicsi hazánk, egyik szép nevű falujában egy nyár végi szombatra, a polgármester úr falunapi rendezvényre invitálta a lakosságot, felhőtlen szórakozást ígérve mindenkinek.
Végre elérkezett a várva várt nap. A máskor kihaltnak tűnő faluban, szinte mindenki az utcán, és az önkormányzat tágas udvarán sétálgatott. Gyerekeket ugrálóvár, kosárhinta, meg hasonló játékok csábították felhőtlen szórakozásra, míg a felnőtteknek főzőversenyt rendeztek. Most úgy adódott, hogy bőven volt pénz a kasszában, így neves művészeket is tudtak hívni, hogy előadásukkal szórakoztassák a falu népét. Mert ugye a művészek, nem éppen egy baráti kézfogásért utaznak le vidékre.
Vidám mulatós dallamok, a készülő ételek finom illatával keveredve, szállt a levegőben. Délutánra a bográcsokban elkészültek a jobbnál-jobb ételek. Kóstolás után kihirdették a főzőverseny győztes csapatát, akik a kézfogás mellé egy szép emléklapot is kaptak. Míg zajlott a ceremónia, megérkeztek a vendégművészek.
A polgármester azonnal észre vette őket, és otthagyva a díjkiosztót, széles mosollyal az arcán, szaladt a társulat felé, akik rövid bemutatkozás, és az anyagiak rendezése után, jóízűen falatoztak a győztes menüből, és elismerően kortyolgatták a polgármester úr saját termésű borát.
Fellépés előtt a művészek szerettek volna átöltözni, és az öltöző holléte felől érdeklődtek.
- Óh, hát az nekünk nincs, - tördelte kezét a polgármester úr, de szívesen felajánlom erre a célra saját irodámat.
- Egy művész kivételével, mind elfogadták a felajánlott irodát, de az az egy, nem éppen kedves szavakkal méltatlankodott. Már pedig, neki a híres művésznek, külön öltöző jár! Ha nem kapja meg, nem fog fellépni!
Hisztériáját döbbenten nézték társai, mert Ő volt előadásuk egyik főszereplője. A polgármester összekulcsolt kézzel könyörgött neki, hogy nyugodjon meg, ha elfogadja, kinyittat még egy irodát, csak ne maradjon el az előadás. A művész nagy duzzogva elfogadta, és elvonult átöltözni.
A hatalmas rendezvénysátort teljesen megtöltötték a falu lakói, mindenki izgatottan várta az előadást. A művészek fergeteges műsort adtak, már nyoma sem volt az előbbi incidensnek. A közönség állva tapsolt, csak a színpad mögött álló polgármester állt némán és komoran.
- Soha többet ilyen nagy művészeket! - dohogott magában. Sok pénzért hogy lehet ilyen hisztit levágni! Még hogy saját öltöző, - mégis, mit gondolt ez a nagy művész! Ez nem főváros, ez egy pár száz lelkes falu, ahol még a régi moziterem lett átalakítva kultúrházzá!
Az előadás végén póker arccal gratulált a művészeknek, megköszönve nekik, hogy remek előadásukkal emelték a falunap színvonalát és hangulatát.
Csak azután tudott újra, önfeledten együtt ünnepelni a falu népével, amikor a művészeket szállító kisbusz kigördült az önkormányzat udvarából.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Egyperces
· Írta: Kata Kaáliy
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Csontos


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz