Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem az a korong

, 23 olvasás, majkopolo , 0 hozzászólás

Sors

Azt hiszem egyetértünk, hogy a jégkorong a gyenge ember sportja.
Na nem a fekete korongos.
Árnyalat túlsó felén otthonos kis
apró fehér sporteszköz, barna üvegből
kisikló, gondok erdőtüzét oltja.

Torokjégen lecsusszanó, gyomorkapuba találó oldódó elmeoldó.
Gól!

Fekete botot levegőbe dobja neuron-játékos, kiegyenlített csapata, aztán hosszabítás után győzött a GABA! Hurrá!

A közönség elhagyta az arénát. Nem szólnak a szirénák, nem szól a spori sípszava, nem törik a plexi. Eltelt egy óra. Most már minden szexi.

Most már minden szép. Minden nyugodt. Minden csendes.

Csillogó jégmező, felette lebegő nyugalom-oxid keverék. Üres a lelátó, áldott az aréna-menedék.

Kis öntudat, rejtve maradt, besurran a pálya közepére. Életlen lett a korcsolya, zakózik nagyot fagyott vízen, esik keményre. Elterül.

Magának örül. És a szótlan emlék-szirénának, és a néma spori-isten néma sípszavának,
és a tudat fényével borítatlan
árva képzeletvilágának.

Sötétség csókolja homlokát.
A semmi veszi körül.

Fagyott világában a csend elfáradt, nagyot ásít, leül. Álom fantom két ujja
szemhéjakra, apró mozdulat.

Aztán sípszóra ébredés, gyors tévedés,
ez már fekete kis pakk. Valóság- bodycheck-el kenődik a falra, elvonási tünet védője rátapadt.

Mit is mondhatna? A győzelem keserű pirula-íze szájában legalább megmaradt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: majkopolo
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Csontos


Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz