Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Körtefa

, 102 olvasás, Ginko , 6 hozzászólás

Természet

Körtefa fázik a kert végében,
különös csendben, a hold fényében.
Hiába fürdik ezüstös lángban,
megfagy a Napért sóvárgó vágyban.

Árnyéka bomlik jeges éjjelnek,
körtét rágó férgek a félelmek.
Nem nyújtja ágát a csillagokba,
nem veti hitét a pirkadatba.

Körtefa teste kristállyá válik,
róla az élet lefoszlik, mállik.
Hold hívja lelkét, belevegyülne,
vele égi mámorba merülne.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ginko
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · DelbertGrady


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz