Költői önérzet
Akarom a mindenséget!!!
Minden jót és minden szépet!
Minden gonoszt, minden csúnyát.
Minden ilyet nekem nyújts át.
"Méltón fogadd! " Nem kell kérned.
Én a gonoszt kijobbítom
mint a síkot a téridom.
Azáltal, hogy jóváírom.
Belefeszül minden izmom.
Siess, gyorsan, adjál innom!
S megszépítem én a csúnyát.
Szépre írom neki útját.
Aki sántít, aki csúfít,
aki veszít, aki butít,
leversírom összes ujját.
És akarom az ördögöt.
Pokolcsúcsra fel-feljövök.
S találkozunk. Ördögversem
testtüzébe belevetem.
Csupán egyszer-ám az örök.
Akarom az angyalokat,
akkor is, ha gonoszkodnak.
Angyalversem add nekik át,
megették vagy elolvasták,
istenembert meggyártottak.
Nagy vágyam az emberiség.
Mindig újra-mindig ismét.
Kérek minden hatalmakat:,
embernek ént megadjanak.
Emberverset ők készítsék!
Ahogyan kell-éppen így szép.
Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9 
Összes: 28
