Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Kuss

, 28 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Bánat

Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől.
Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem a sajgón fájó emlékek hatására. A tengerpart fövenyére dobták az embercsempészek a kis hajóról egy ködös hajnalon.
- Takarodj és kussolj-mondták és utána köptek. Egész nap vonszolta magát az idegen földön, legyengülve az éhségtől és szomjúságtól. Estére már úgy kimerült, hogy zihálva hanyatt feküdt és majdnem megfulladt, mert rátört a hányinger. Bokrokkal sűrűn benőtt félmocsaras terület volt ahol feküdt. Egy közeli pocsolya vize csábította. Odakúszott és mohón ivott, majd hányt és újra ivott.
- Gyere, van ott valaki- hallatszott a bokrok közül egy mély férfihang.
- Hagyd a csodába, biztos egy részeg csöves- válaszolt valaki más.
Nemsokára két esőkabátot viselő férfi állt mellette. Az egyik belerúgott -állj fel te részeg disznó-mondta és még egyszer megrúgta. Kuss remegő térdekkel állt fel és lehajtotta a fejét.
- Nem vagyok részeg-mondta-csak rosszul vagyok.
- Kussolj-vágta arcon tenyéréllel a megtermettebb férfi. A neve is innen ered. Ő, Kuss nincs neve csak ez. Neki mindig kussolnia kelett. Kussolnia miután a két férfi magával vitte, és rabszolgaként dolgoztatták egy tanyán. Kussolnia, mikor a hatóság emberei lecsaptak rájuk és ő megint menekült.
Régen volt neve, de már nem is emlékszik rá. Viszont másra emlékszik pedig jobb lenne elfelejteni. Emlékszik rá, mikor ott feküdt családja porral kevert vérében fekve a földön, ahol született. Emlékszik, mikor a fegyveresek autója port keverve elhagyta falujának romjait.
A háború, és értelmetlen pusztítás elöl menekült el, de a pokol egy másik bugyrába esett. A sírok visszaintegetnek neki a távolból. Hazájában maradt a hite, amit megtagadott. Csak a fájdalom jött vele. Ami otthonában szent volt itt bűn, ami ott bűn volt itt szentség.
Elmorzsolt egy könnycseppet ráncok barázdálta arcán, és elindult a halpiac felé. Talán kap valami munkát és akkor ehet. Ehet egy kis szemetet, amit odadobnak neki.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Novella
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Pekka


Page generated in 0.0576 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz