Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Panasz

, 39 olvasás, Érosz , 2 hozzászólás

Fohász

    Minden évben
    abban a gyönyörű fényben
    nekik senki sem örül
    Ha ott vagyok mindig
    olyan panaszosan sírnak
    Én csendet intek Uram
    ha társaságba hívnak
    Némelyik gyertya
    nem tudja hol van a határ,
    csak akkor hallgat el
    ha egy kőgalamb leszáll
    és gyászolók vállain megpihen
    Uram a hitem... a vár
    ez a hamis napsugár
    szobámban mécsesem
    Bocsáss meg ha
    némelyikre némán
    ráhagyom
    ha erős tekintettel hiába kértem,
    minden mondat ilyen:
    Miért nem én Uram?
    Mond meg, hogy miért nem?
    Ezek tudatlanok
    viasz és semmi több
    a sok panasz térdöl
    a földre lök
    Fényüknél Uram
    ma melengetem kezem
    maradhatnál
    de értem én ha nem,
    megdermedt ujjaim
    még nem borulnak
    maguktól össze.
    Fázom és vigasztalni jössz e
    hiába faggatnak
    csak sírok,
    mert nem tudom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Érosz
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka


Page generated in 0.0792 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz