Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sebhely

, 40 olvasás, imreolaah , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Hiábavalónak láttam ma mindent.
A létezést, az elmúlást, a kincset.
Ahogy lány sír, mikor többnek lát
földre esett tincset, s úgy hiszi már

minden elveszett.

Aztán új nap lett. Nem szebb, nem erősebb.
Egy morzsával több csak, mint a tegnap.
Úgy formálódom, ahogy satuban a szegek
mik keresztfában voltak, s ha elveszem,

elveszek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 50
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Déness
 · frank


Page generated in 0.0479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz