Ma reggel felkeltem hajnali fél ötkor, érdekes is lett volna ha nem kelek fel, álomban ragadt entitás patient zero-ja lennék, ha nem korogna gyomrom basszusgitárja. Sötétben botorkáló világtalan módjára kerestem a világosságot a Nap folyamán, aztán szerencsére kis idő múlva kisütött.
Telefonom csörög folyton, nagyon kelendő lettem raktári munkára, bár én inkább költeményeket raktároznék aranyborítású könyvek lapjainak polcain. Pittyeg a Gmail, Önnek fontos emailje érkezett, mert természetemnél fogva fontos vagyok, legalábbis míg meg nem látja szerkesztő Úr egyik amatőr költeményem. Onnantól már fontosabbak azok a költők, akik üvegezésről írnak az olasz tengerparton. Pedig ingyen adom, csak sajnos rímekkel, és komoly témákról szólnak, meg nem ilyen szarok mint ez a szóhányás. Ma a Nappal fekszem, és gondolataim már azon járnak miért lett ilyen borzasztó a kortárs irodalom, és miért nem olvas már senki sem verset, és milyen fontos a marketing: az esztétika és a lélek rovására kiötlött matematika. Költőhöz illő költői kérdés. Egy érzés csak, hogy ezzel a borzalommal nem hatok senkire, remélem.
Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12 
Összes: 58
Jelenlévők:
