Röpül madárként
tegnap ízében a varázslat
oly sokat vártam tőle
de soha nem úgy jött
ahogy téli bokor mellett
elolvadón
földre terül a tapadás
s férges földek sóhajtanak fel
várva már, hogy családja legyen
a fának, s csalánja az eltévedt
űrnek, úgy
vadként araszolt előre
futva
máskor fázón letérve
s nevetve amin csak tudott
röpült el előttem madárként
tegnapok ízében a varázslat