Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szabadság illúziója

, 88 olvasás, koalamaci , 2 hozzászólás

Bánat

Végre szabad vagyok,
mert semmit se veszthetek már.
Csak lopom a napot,
és nem sodor tovább az ár.

Megfizettem érte:
minden barát már elhagyott.
Egyikük sem kérte,
hogy ne lopjam itt a napot.

Ha kő lennék, tudom,
csak gördülnék lejjebb gyorsan.
egy kietlen úton,
de nem látok utat mostan.

Útvesztőbe ragadt
kis porszemmé koptam mára.
Az úttorlasz dagad,
nem látni, van-e határa.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 31

Page generated in 0.0733 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz