Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Paneljövő

, 111 olvasás, Ginko , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.

Mindig a „majd” és a „lesz”
mázolják be falaink,
míg a kétely körbe vesz,
halványulnak álmaink.

A jelen perc így hal el,
illúziókba fojtva.
Észrevétlen sorvad el,
magát semmivé bontva.

És csak a beton marad,
az „egyszer” és a „holnap”
egyre távolabb szalad,
míg ábrándokká porlad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Ginko
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Nadie


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz