Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali disztichon

, 72 olvasás, Kankalin , 8 hozzászólás

Természet

Koldul a hajnal, napfényért ima kúszik az égig,
míg az eső csepereg, hűs fuvalom paroláz.

Fordul az éj, hold lámpását betakarja, de végig
csillagok éneke szól, így kel a kozmoszon át.

Csend ül a kerten, fűzfám rőt feje már iderémlik,
napfi kacér mosolyán lám, tovatűnt a homály.

Csordul a reggel, széllel táncol a fám, vele félig
még sziluettben az árny lép, kit a fény babonáz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 56
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Déness
 · frank
 · Friedrich
 · gazzo


Page generated in 0.0351 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz