Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúvers

, 179 olvasás, Cselényi Péter , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Minél többek nevében

Befejeztem az életet.
Ami kellett, megtétetett.
Megalkottam életművem,
a nincseket mesze űztem.

Megéltem a Földön állva
csillagoknak távolába.
Feküdve a holdi ágyon
Földre esett pillantásom.

Lerombolám a világot,
mert sújtotta bűnös átok.
S megépítém a világot:
lettek jobbak, lettek mások.

Megtudtam a Nagy Titkokat
s általam is elhangzottak.
Irtottam a gonoszokat,
bár csábított bűngondolat.

Igyekeztem tenni szépet.
Nem fogadtam érte érmet.
Adjátok a Legnagyobbnak.
Egyet? Tizet? Nagyon sokat.

S akarok még sokat tenni,
érte ha kell, mennybe menni.
Akarok még örök tenni.
Sosem mondom: elég ennyi.

Akarom a hatalmakat
átadni a méltóaknak.
Akarom, hogy mind a rútak
megszépítsék önmagukat.

Ti, akik ezt ovassátok,
kiáltsatok még tovább! -ot!
A sors talán ad kegyelmet
és még sokat megtehetek.

Ti, akik ezt olvassátok,
tetteimet vigyázzátok.
Ha tévedtem s rosszat tettem,
mondjátok azt meg énnekem,

ahogyan kell, kijavítom
Hogyha tilos, akkor titkon.
Ha pediglen gonosz vagyok:,
föld mélyibe bedobjatok!!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2112 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz