Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Admirál’

, 133 olvasás, imreolaah , 2 hozzászólás

Bánat

- Olyan vagyok, mint egy Admirál'
ki hajóra szállt,
s kezébe kapott egy földet.
- Megégették ott, majd megmentették lányát,
most eldöntheti hogyan ítélhet,
e földön lakó kicsinyke népe felett.

- Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
kegyelmet kívánna adni.
De mégis, ha lányomra nézek,
mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
fájdalom ágya, s asszonyom is csak távoli fény.

Ha fele királyságukat kérném el
az is üres, akkor is hasztalan.
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem távoli hazámba,
hogy ott óvják meg Atyai kezek,
S vár most a nép. Megint kiált!

Várják, hogyan ítélek:
"Sarcot rá! " "Sarcot rá! " "Kegyelmet! "
Nincs most víz mibe kezemet mosnám,
száraz a rét, csak rég esett.
Most várjon a nép!!!
- Az Admirál' vajon miként ítéli meg?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 71
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 107
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.143 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz