Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tájház

, 26 olvasás, imreolaah , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Ködös tornácai között,
szerszámok hajlatán
morzsollak téged,
mindent tudó könny.

Mintha láttatnád ki vagyok,
s mit tehettem volna,
ha én lennék ez idő-idegen,
kinek ajtódat tárod,

s őseim fésült haját tapintom,
nyugodt szemükbe látva,
min nem fog az idő teste,
csak mélybe el van rejtve,

lepel-csönd vállukra
úgy lehel, mint mátka ölén
szép szemű legény,
így belém van örökre zárva

titkod... Te öreg ház.
Te föld szagú Ég!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz