1. Mert az ember oly isteni.
Tudnia kell meg is tenni.
Tanulja meg, muszáj neki,
Segítsük őt, de mindenki.
2. Kell gyártani istenembert,
amiképpen száraz tengert.
Amiképpen kocka-hengert.
Ilyet eddig senki nem mert
3. Én meggyártom, elkészítem
emberien, istenien,
isteni lesz, ebben hiszem.
Létezését versbe viszem
Igen.
4. Istenember-tudod milyen?
Azt mondja, hogy: igen, igen.
Akár olyan, akár ilyen.
Megigenget, ezért isten.
5. Istenember, tudod, hogyan?
A szelektől összeroggyan
De fel is áll azon nyomban.
S fáról lemász. Ha kell, pottyan.
6. Épít földet, épít eget,
a mindenek bemehetnek,
ezt akarják, ezt kellenek.
Megyünk mi is, ő beenged.
7. Ő nagy tudós és kutató,
minden után nyomozható.
Nem hiszi, hogy jön télapó.
Ha mégis jön, azt mondja: Jó.
8. Istenember mindent képes,
hiába lesz teste véres.
Cselekvésre mohón éhes,
jótettekkel dicsőn ékes.
9. Ő nagy művész és alkotó.
Nem kell véső, sem az olló.
Készül festmény,... vér... és bolygó.
Lehetünk-e mi hasonló?
10. Istenember halált féli,
öröklétet bátran kéri
és amidőn be- s bevégzi:
holtan éltét visszavérzi.
11. Istenember mindent megtesz
tőle semmi el dehogy vesz.
Minden való és igaz lesz.
Istenember: "legyen az-ez! "
12. Istenember befejezve.
Itt van, íme, a versembe'.
De nem marad örök benne
kijönni van nagyon kedve.
(13. Tán az ember nem isteni?
Istenember nem jár neki?
E versemet széjjelszedni
s mindig-éjjel meg-, meg-, megeheti!)