szeretnék elmenni csak,
halálnak nem mondani sokat
lépve küszöbén át,
mint hajóról lobogó vitorlát
terít el hajótörött fehér parton,
s égkék vizébe tekint
madárfüttyös,
új-kezdetű napon.
Körmei közt még a föld énekel,
ládáit a víz vitte el,
hagyott hátra két magot,
verseket, s hitte hogy,
érte is halálba halott
a Teremtő fia. Ő a kincs,
a kezdethez menő vég,
más csak komédia.