Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Céltalanul…

, 34 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Gondolat

Hol vagy most?
Mit csinálsz éppen?

Én itt vagyok!
És csak nézem ahogy
mosolyogsz egy régi képen.

De tudd meg!!!

Te...
Te ki kincsem voltál
lelkem haldokló tengerén.
Te ki alkonyi lidérc-fénnyé lettél
szívem mostanra fekélyessé vált felszínén.

Felgyújtanám!!!

A porba hulló utolsó pillantásom,
mi most is csak téged lát,
a mosolyodban ébredőn a holtak-hajnalát...

Fényét vesztett csillaggá lettem
csak egy téves képzelgés
a zuhanó sötétségben!!!

Szerte foszlott minden álmom
de sikerült...
egy élettelen életét élve
mégís haldoklón járnom.

Ki már akkor halott volt
mielőtt megszületett volna...

Fekete-bársonyba csomagolt
a Föld-derekán
csak egy hullafolt!

Ki csillag-fényből zuhant alá
miattad a Mennyeknek...
hogy válasza lehessek az összes Miértnek...!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz