Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi avar paplanja

, 23 olvasás, Csomor Henriett , 1 hozzászólás

Ezerszín

Őszt mutat egy kép a naptárban.
Fehér ló vágtat a határban,
patája alatt ropog
a színes avar paplanja.
Hej, de felülnék a hátára.
Akkor se félnék, ha ledobna,
és rám taposna.
Egyszer élek, jól vagy rosszul,
kit érdekel, a kutya se kíváncsi rá,
csak akkor venné észre,
ha csontot se kapna.
Szelíden odajön hozzám, megsimogatom,
bólint egyet fejével, felpattanok hátára.
Lábaimról leesnek a rabláncok.
Szabad vagyok, szabadnak születtem.
Hegyeken, völgyeken vágtatok,
szerelmese vagyok
az őszi színkavalkádnak.
Elnézem a kéklő eget,
s a lassan vonuló fellegeket.
Vénülő, bús lelkem csendesen ringatózik
a természet lágy ölén.



2017. október 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 81
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0533 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz