Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete virágok a tónál

, 26 olvasás, Holdrege , 1 hozzászólás

Halál

Láttam a minap egy leányt a tónál,
Csodaszép volt, haja ében, bőre fakó,
Ruhája fekete, mely fehér lehetett hajdanán,
Vérpiros szája reszketett a sóhajoktól,
Szemeiben értelmet kerestem, de nem leltem
Kérdeztem is tőle: „Téged mi lelt, Kedvesem? ”

Hangja tompa, s zavart volt,
Kendőjét szorongatva nézte a békalencsét,
Mik a tavirózsák közt ringatóztak a tavon,
Így válaszolt: „Sötét van s Hamletem nem lelem. ”
S sikoltva elfutott az erdő mélyébe előlem,
Léptei nyomán fekete rózsák nőttek előttem.

Csokrot fontam a gyász-virágokból,
S minden nap ébenen tündököltek,
Majd egyszer csak jöttek fekete pillangók,
Settenkedve rám törtek és mindent elvittek,
Majd másnap újból a tóhoz mentem,
Kerestem a szép leányt, de hiába, nem leltem.

Kutattam, míg fel nem jött a Hold,
S sötét árnyékot vető hollóival el nem kergetett,
Azt a gondterhelt éjszakát alig bírtam ott,
És éjfekete ruhám csupa békalencse lett,
Fagyott tavirózsa ölelt, s szemem holló vájta,
Mert én... Oh, Hamletem, én vagyok Ophelia.



2013. 09. 02.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Holdrege
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 1
Kereső robot: 40
Összes: 81
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz