Mesélik gonosz tetteimet,
Küldve cifra díszeket,
Bizony! Meghalok;
Kufárkodtam, mivel nem lehet,
Hazudtam és törtem szíveket.
Ember, s nem isten vagyok.
Rosszra érdemest sem találsz
Ki tettét beismerni nem meri,
Mint a magányos halász,
Ki ádázul küzd, kifogja halát
És megpihenvén,
Mindenét egy cápa elveszi.
Még hallgatom, mit zsong a múlt,
A sok kis semmiséget,
Ki írta egyszer: tégy emberséget!
Ne add magad, pusztán vágyad oltván,
Lelked még szabad,
Csupán időd fogytán.