Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A varsa

, 12 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Természet

Megbillent alattam a ladik. A gumicsizma megcsúszott a nedves deszkákon.
Közel jártam hozzá, hogy be kelljen mutatnom az úszótudományomat.
Gyula bátyám kissé elfordítva a fejét a vizet bámulta. Gondolom nem a törpeharcsák fekete hátát nézte.
- Elcsúsztam. Mondtam neki.
- El. -Somolygott az öreg.
- No, üljön már le kend, mert sohasem kelnek ki a tojásai. -Mondta.
Lassú, kimért húzásokkal késztette mozgásra a ladikot. A nádast megkerülve átcsúszunk a hínárszőnyeggel borított kis beálló vízén.
Varsákat megyünk begyűjteni. Mindig is szerettem ezt a mókát. A víz rejtelmes mélyéről kiszedett csöpögő zsákbamacskát.
Soha sem lehetett tudni, hogy mit rejt a varsa hasa. Miféle csudálatos lények lehetnek a rejtekében.
Gyermekként még hittem, vízimanók űzik bele az ellenségeiket. Persze ez csak mese, bár ki tudja?
Szürkegém nézi kíváncsian, hogy mi a fenét csinál itt, ezen a hajnali órán ez a két fura figura.
- Gyula bácsi. Honnan tudja hol a varsa? – Kérdeztem az öreget.
- A varsa megsúgja nekem. - Mondta.
Akkora lehetett a szemem a csodálkozástól, mint a hold, mikor indultunk ki a vízre.
-Megsúgja? –Hát tud beszélni is? – Kérdeztem.
- Persze. Ki érti, annak beszél. – Mondta.
Furcsa. Sohasem gondoltam volna, hogy egy varsa beszélni is tud.
Hűvös köd gomolygott a víz felett, ahogy a botlófák vízbe nyúló gyökerei mellett siklott a ladik.
-No, itt van egy-e. –Mondta az öreg, és felgyűrte a Honvédségtől örökölt molinója ujját.
Benyúlt a vízbe, és megragadott egy eleddig láthatatlan bálamadzagot.
A nyúl húzza meg. –gondoltam, dehogy beszél az a varsa, hisz rá volt kötve a madzag vége egy vízbe nyúló ágra.
Megint hülyére vett az öreg. Persze, ha hagyom magam…..
Lassan felhúzta a varsát az öreg, az egyre jobban oldalára dőlő ladikba. Valami csillant a varsába, és a víz fodrot vetett.
-Egy bicska. - mondta az öreg.
-Gyula bátyám, ez egy csuka. - mondtam.
-Ja, de gyerek még. Várja az anyja. - mondta, majd óvatosan kivette az alig-alig élő halat és útjára bocsátott.
-Gyula bá’! Gyula bá’ valami még van benne. -kiáltottam.
-Van. -dörmögte. -Egy patkány. Pézsma, már megdöglött, de ha így kiabálsz, még feléled és megharap.
Rusnya egy jószág volt az szentigaz, de ennek ellenére kíváncsian néztem.
-Ezzel meg mi lesz? -kérdeztem.
-Tél lenne, jó lenne. Bundi szép pénz adna a bundájáért.
-Azért elvisszük mondta, és lefeszegette a varsa fémhálójáról az állat álkapcsát.
Bedobta a ladik aljába, és eveztünk tovább a következő varsa felé a csendesen fodrozódó vízen.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Novella
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Pekka
 · quentin


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz