Egykor rózsák palotája volt.
Belül fényes boldogság lakott,
égszínkék tóban két hattyú úszott.
Ifjú herceg hajnali harmat alatt
kertje legszebb rózsáját vitte
imádott hercegnőjének.
Szép álmából felébredve
hercegnek egyetlen gyémántja
örömteli boldogsággal karjai közé
fonta szeretett herceg urát.
Naphosszat itták egymás szavait,
egy perc is végtelennek tűnt,
ha nem voltak együtt.
Az idő felettük is eljárt.
Roskadozó palotát indák futották körbe,
égszínkék tó is kiszáradt,
hattyúk sem úsznak már.
Csak egy száraz tövis árulkodik
a rózsák palotájáról.
2003. augusztus. 03