művészet mondd mi a neved
én s te értjük ezt vajon
van-e még határ valahol
mert amit nézek
tudod
olyan valóságos nagyon
az asztalon pálinkás pohár
alatta kockás terítő
amin lehet csak illúzió
a sok kosz
a kenyérmorzsa
és az avas szalonnabőr
veled szemben pedig
egy rozoga széken
ott ül a kétség
mellette pedig a konklúzió