Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Revans

, 15 olvasás, RicsiBond , 0 hozzászólás

Kaland

1944, augusztus
Pécs
- Neve? kérdezte Krug százados a maga poroszos, nyugtalanító stílusában. Akcentusa szinte semmi se volt, pedig csak a háború alatt tanult meg magyarul.
- Gróf Sztingray Antal, nem változott tegnap este óta, mikor a pezsgőt küldtem önnek, és a… - a mondatot már nem tudta befejezni, Fufu ugyanis termetét meghazudtoló sebességgel termett ott, hogy serpenyő méretű tenyerével lekeverjen neki egy isteneset.
- Mikor született, von Sztingray?
- 1910. január 16. Pozsony, ha erre is kíváncsi, bár biztos tudja. - szívta vissza az orrába közben, ami indult kifelé.
- Vallása?
- Római katolikus.
Krug százados lassan rázni kezdte a fejét, miközben ciccegett. Felvette az ijesztően elégedett mosolyát.
- Az édesanyja zsidó.
- Édesanyám többet van a belvárosi templomban, mint otthon, ezt pont a Gestapo nem tudja?
Fufu, ahogy mindenki hívta, eredeti neve, amit az anyja, vagy bármilyen lény, aki megszülte adott neki, Fulmer Ferenc volt. Két méter magas óriás, két mázsával megtámogatva. A háború előtt egyszerű utcai járőr volt, akinek Tóni számtalanszor a lábára lépett. Azóta utálta, mióta a 18. születésnapjának hajnalán heccből, és a pezsgőtől fűtve ellopta egyenruhájának a sapkáját, és a szökőkútba dobta. Amikor a németek márciusban benyomultak a városba, magától jelentkezett hozzájuk. Nekik egy suta verőlegény kapóra jött, neki pedig a rang és a pénz, tiszta üzlet. Most mögötte állt, és alig várta, hogy a sok évi megalázás után revansot vehessen ezen a nyikhaj detektíven, az összes játékszerével, amit Krugtól kapott a születésnapjára.
- Itt az áll, az ön anyai nagyapja kikeresztelkedett zsidó.
- Biztos, sose láttam. Drága jó anyám meg most apáca lenne, ha apám nem lett volna olyan jóképű, mint én.
- Jóképű? Fufu, nézzünk utána!
Az óriás akkorát suhintott botjával Tóni tarkójára, hogy a fejét csak a százados barokk iróasztalának a sarka állította meg, ami pár hónapja egy zsidó kereskedő irodájában állt. Felült a székben, és összebilincselt kezeinek csuklójával letörölte az orrából elinduló vér csermelyt. Ekkor Esztergár polgármester rontott be az ajtón.
- Mit képzel maga, csak úgy, bármikor elviheti és vegzálhatja városunk nemes polgárait? Ki lesz a következő, letartóztatja a Zsolnayakat? Engedje szabadon, azonnal! - Tajtékzott a polgármester, a tőle még soha nem látott módon. Krug úgy nézett rá, mintha egy bolondot látott volna, aki éppen megszökött a Rét utcából. Miután realizálta, hogy ezt nem álmodja, ő is kikelt magából.
- Mit képzel magáról, hogy parancsolgatni merészel nekem? Tudja meg, egyedül azért van még a helyén, hogy a városban nyugalom legyen, de ne féljen, nem lesz szükség önre már sokáig! Takarodjon innen, mielőtt máshogy kezdem gondolni, és még ma megy ön is! Verstehst du?
Esztergár vérvörös arccal körbenézett, majd miután megvető pillantást vetett a két Gestaposra, elviharzott, maga után a súlyos ajtót úgy becsapva, hogy még a Nádor éttermében is megálltak az evőeszközök az éppen ebédjüket töltők kezében egy pillanatra. Krug arcán az idegességtől, és a szokatlan hőségtől megindultak az izzadtságcseppek, amit a monogramos selyemkendőjével törölt le, majd rágyújtott egy cigarettára. Szobor mereven, csendben elszívta, miközben végig a detektív arcát fürkészte.
- Von Sztingray, ismerjük már egymás egy ideje. - rágyújtott mégegy török cigarettára, amit az előzővel gyújtott meg, majd megkínálta Tónit is. Ahogy a füst szétáradt a szájában, érezte a fűszeres dohány és a vér vasas ízének a keverékét. Csípte a sebet. - Tudja, én kedvelem magát, és nem is tudnám bántani. Ellenben kollégám - mutatott a szörny felé - ezt elintézi helyettem. Nem lesz gyors, mivel velem ellentétben ő… hogy is mondják? Kurvára rühelli önt.
- Úgy bizony, kurvára. - mosolygott rá kajánul a pár még megmaradt fogával Fufu.
- Ámbár, mindent ő sem kaphat meg, főleg ha én megkapom az információt, ami miatt itt van. Hol van az ellenállók találkozóhelye?
Sztingray először Fufura, majd a századosra nézett, végül biccentéssel jelezte Krugnak, hogy hajoljon hozzá közelebb.
- Azt ugyan nem tudom megadni, de van más, amit neked szánok… - felszívta magát, majd teljes erejével a tiszt arcába köpte a fogát, amit az íróasztallal való találkozása őrzött a nyelve alatt.
- Ebből elég! Verdammtes schwein! - kelt ki magából Krug, és Fufuval egyszerre rántottak rá fegyvert. - Megöllek!
Tóni nem először nézett farkasszemet a fénytől megcsillanó pisztoly csövével, már meg se rezzent tőle, rég nem félt ettől, főleg a háború óta. Fel volt készülve rá. Amint a százados kibiztosította Walther P38-át, von Grabenhofen lépett be, a vármegye biztosa, négy gépfegyveres Wehrmacht katonával.
- Azonnal engedje le, Krug! - ordította, a meglepett százados pedig lassan leengedte a pisztolyát. Fufu csalódottan mosolygott Tóni arcába, majd félreállt.
- A fogoly velünk jön, önök ketten meg követnek külön kocsival!
- Igenis, altábornagy! - sziszegte fogai között Krug.

A zárt Mercedes lehúzott első ablakain kellemes hűvös áradt be, ahogy a Horthy-telep felé robogtak. Elől két fiatal katona ült, ölükben fegyverrel, hátul csak a detektív és az altábornagy. Kis idő után a még nem beépített résznél az autó megállt, mögötte Krugék Opelje is így tett.
- Remélem, nem az arany hollétéről akar…
- Csend, vagy önt is lelövetem! - vágott közbe Grabenhofen, és Sztingray vállára tette a kezét.
- Engem is? - kérdezte Tóni, és amint a végére ért, fegyverropogást hallott. Hátrafordult a zaj irányába, de csak a lyukak szaggatta, még füstölgő Opelt látta, benne két groteszk, vörösben úszó alakkal.
- Vigyázzon magára, herr Sztingray. Figyelni fogjuk, tudja. Egyenlőre legyen elég annyi, hogy még szükségünk lesz egymásra. Nem tart már sokáig ez az istenverte háború.
Az egyik katona kinyitotta a Mercedes ajtaját, és kirántotta Tónit az autóból.
- És mégegyszer ne hívjon dagadt seggfejnek! - vetette oda búcsúként az altábornagy, majd az autó elszáguldott, porfelhőt hagyva maga után.
Sztingray felállt, leporolta magát, és véres-izzadt ingujjban elindult a belváros felé a hőségben. Még egy utolsó kacsintásra megállt a volt fogvatartói szánalmas maradványainál, de a következő szekundumban már csak annyira gondolt, hogy reméli a zakóját visszaszolgáltatják, mert nem mostanában tud újat rendelni Londonból.

- Gróf úr, mi történt magával? - kérdezte aggódva a Nádor főpincére, amint meglátta a zilált detektívet. Intett az inasnak, hogy hozzon neki egy tiszta inget, zakót és nyakkendőt.
- Semmi tragikus Gazsi, csak elcsúsztam egy méretes kutyaürülékben. Bourbont, lesz szíves. Egy üveggel. És a feleségemnek ne szóljon erről!
- Igenis, alásszolgája, gróf úr!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Novella
· Írta: RicsiBond
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 26
Jelenlévők:
 · dreamwalker
 · Öreg


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz