Az őrület hátárán oda-vissza
Tudatom sötét, és mégis tiszta
Maga alá gyűr harag s félelem
Szabadulni nehéz, nekem ez lételem
Bizonyosság nélkül, keresve, bolyongva
Szívem szeret, mégis oly goromba
Agyam okádja szűretlen szavakat
Lehet ez véletlen vagy színtiszta akarat
Élő halál ez vagy halott élet
Nem tudhatom, én vakon remélek
Napjaim egymáson, mint Bábel tornya
Tervrajzok nélkül magába omolva
Pislákoló fény, sok hamis szeretet
Szedem a szert, pedig a szer etet
Kevés reménység, mit magamban érzek
Beforrt sebekkel, csak belülről vérzek