Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Visszagondolva az iskolakezdésre

, 256 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ezerszín

Így az iskolakezdés idején, mindig eszembe jut milyen keserves volt az elválás nyár után szüleimtől. Hat évig várt vissza a Pető intézet augusztus utolsó két hetében. Azért kellett korábban visszamenni, hogy újra be tudjunk szokni az intézet falai közé. Gyűlöltem azt a pillanatot, amikor elbúcsúztam anyuéktól. Évről évre nehezebb volt az utolsó ölelés, és az utolsó millió puszi. "Kislányom, hamar elmúlik ez a két hét, és közben majd levelet is írunk, s telefonálunk! " - vigasztalt anya, miközben keservesen zokogtam. Aztán a nevelőm kezét nyújtotta felém, és besétáltunk a csoportba. Integettem anyunak még a nagy fehér ajtó be nem záródott mögöttem. Hirtelen annyira egyedül voltam, pedig a gyerekek javarészt már ott voltak. A barátom is előkerült, ő sohasem sírt, vele kevésbé éreztem magam magányosnak. Örökké csak haza gondoltam, s mindig azok a napok peregtek le előttem, amikor még otthon voltam, s hogy mit csináltam. Nagyon örültem, hogy a negyedik napon egyik nevelőmnek diktálhattam a levelet. E-képpen kezdtem /ez szent és sérthetetlen volt nálam még akkor is, ha egyedül írtam a levelem/: "Drága anya, apa, Mónika, és mama! Nagyon hiányoztok. " Mindent leírattam, amennyit csak lehetett. A nagyapámért rengeteget aggódtam. Éppen akkor volt nagy beteg, szerettem tudni, hogy mi van vele. Ő ugyanolyan drága volt nekem, mint az édesanyám. Anya ezt nagyon jól tudta, úgyhogy ha írt, igyekezett nagyon óvatosan fogalmazni róla. Sohasem akart felzaklatni, de én mindig ráéreztem, hogy papa rosszabbul van. Vigasztalhatatlan voltam miatta, mert úgy féltettem őt. Mindig megkönnyebbültem, amikor a levelet befejeztük. Borítékot felbélyegezve vittem magammal otthonról. A nevelőm szépen összehajtva betette a borítékba, s leragasztotta. "Holnap reggel munkába jövet bedobom a postaládába, hogy minél előbb megkapják anyukádék! " - mondta kedvesen a nevelő. "De jó, köszönöm szépen, akkor két nap múlva megkapja anya a levelet! " - mondtam lelkesen.
Akármilyen nehéz volt, újra vissza kellett szoknom, hamarosan kezdődik a suli kint a világban is. Az örökké hiányzott, hogy nincsenek mellettem szeretteim, s nem hallhatom hangjaikat.
Újra elkezdődtek a tornák, és ismét hatkor ébresztettek bennünket. Sok gyereknek intézetis ruhát kellett viselnie, amikor visszajöttek. Én már két éve saját ruhát hordhattam, mert tudtam mosni, és nagyon jó érzés volt. Mivel tudtunk menni barátommal, s még pár gyerekkel, állás, járás alatt lemehettünk az udvarra játszani. Az udvar tele volt fajátékokkal, de engem nem nagyon vonzottak a játékok, inkább csak botorkáltam a fűben. Szemem az utcára tévedt, láttam, hogy a gyerekek anyukájukkal sétálnak.
"Csomikám gyere ide! " - szólt Pötty néni, "s ne itasd nekem megint az egereket. " A fűből font koszorút vigasztalásul a fejemre tette. "Gyerekek gyertek, menjünk be, mindjárt vacsora van! " - mondta. S emelt lábakkal lépkedtünk libasorban.
Az évnyitó előtti napokban sokat próbáltunk egy páran, akiket kiválasztottak, hogy verset mondjunk. Nem nagyon szerettem nagy közönség előtt szerepelni, mert izgulós típus voltam örökké.
Abban az intézetben mindenki értett mindenkit, nem számított ha rosszul "beszélsz”. Persze minden nevelő törekedett arra, hogy minél érhetőbben beszéljünk.
Aznap, az intézet lakói, ünneplőbe öltözve lementünk az aulába. Igyekeztünk csendben lenni, még megérkezik az összes kisdiák. Majd felcsendült a Himnusz, és talpra álltunk, ki hogy tudott, igaz a vigyázz állás nem sokunknak sikerült. De annak is örültünk, hogy valahogy álltunk. Kedves igazgatónk, néhai Háry Mária, aki szelíd lelkű és aranyos volt, (én legalábbis így ismertem) megnyitotta az 1985-1986-os utolsó tanévemet a Pető András mozgássérült intézetben.


2021. augusztus 13.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 335
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3895 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz