Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökké ragyognának a rózsák

, 62 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Gondolat

Sokmindent megéltem már,
néha a szívem is fáj.
A napok is csak
vánszorognak egymás után,
nem olyan színesek,
mint egykor voltak,
amikor jóízűen majszoltam
a lekváros kenyeret.
Hittem a mesékben,
akkor olyan könnyű
volt még hinnem,
hogy egyszer talán
hozzám is
beköszön a boldogság.
De helyette csak
jöttek a bajok,
és a gondok.
Több lett a félelmem,
mint az örömöm.
Úgy tudom elviselni
bánatom, ha lelkemnek
tükrös szobájában,
beteg édesanyámat
gyógyítgathatom
gyötrődő betegségében.
Copfjaim helyett
ősz tincseim lógnak
nyakamba.
Mondd, kedves barátom,
mennyi még az élet?
Nem fáj semmi,
csak néha rám törnek
az emlékek és eljönnek
a nagy kérdések,
amelyek úgy marnak
ott legbelül.
Mi lett volna ha,
egészségesen
jövök a világra?
Akkor talán minden
másképp lenne.
Kertemben örökké
ragyognának a rózsák.


2021. augusztus 06.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Csontos
 · Öreg
 · SzaGe
 · VDavid


Page generated in 0.0313 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz