Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én

, 127 olvasás, majkopolo , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Ki vagyok én?

Egy hangsor, mi nevem jelzi, hallatára kapom fel fejem?

Dagadt testem, melynek láttára sokakat elfog a gyötrelem, mások csak mosolyognak? Kopasz fejemen csillan az értelem.

Csekélyke értelem az. Középszerű tudás. Mindenről a felszínt, mélyből keveset. Legalább a lelkem suttog valami nemeset?

Nem suttog az semmit. Nem hallottam hangját mióta élek, pedig sokan regélnek róla szépet, virágillatú kellemes éteri létet.

Állj! Vegyük sorba. Vegyük el. Először nevem, ha nincs, itt vagyok? Nem kapom fel fejem de testem nem imbolyog.

Jöhet a korpusz. Levágják eres kezem: még mindig hangozhat énekem. Lábaimhoz fűrész ér: formátlan torzó, még mindig vergődik, pedig nem sok a szorzó.

Nyakamhoz teszik a kést: értelem még maradt. Őrület borítja el, reménykedik, ha őt már nem élteti az agy, a lélek még lehet túlélő.

Kiabál neki kínjában: hol vagy, merre vagy? Válasz nélkül marad az értelem, kínját nézni förtelem. Kiszenved.

Lélek vagyok. Nem is szólsz hozzám, de tudom, te vagyok én. A hit gyönyöre körberagyog. Isten része, mennyei fénye. Hát ez vagyok.

Halk kacagás. Lépések távolodó zaja.

Átvertek. Mindent betöltő sötétség. Üresség a nevem, hát én vagyok te.

Valahol egy bölcs szólal meg csendesen:

Nem, még te sem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: majkopolo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 55
Jelenlévők:
 · Öreg
 · SzaGe


Page generated in 0.0858 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz