Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az ember szégyelli

, 205 olvasás, santiago , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Az ember szégyelli
csorba sorsát,
és kéményként gyűjti
lelke kormát,
bánata füstje
az égre száll,
kérgessé válik
a szíve már.

Homloka ráncokba
gyűri létét,
élete egy komisz
tört kenyérvég,
falán rugótört
vén óra áll,
lassan elfeslik
minden fonál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 80

Page generated in 0.0661 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz