Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Többet ér minden szónál - 11/11

, 122 olvasás, Hypnos , 6 hozzászólás

Fantasy

A sirályok meredeken vetődtek a tó vízébe. A csobbanást követően vizet fröcskölve újra a magasba emelkedtek, némelyiknek sikeres volt a fogása. Árnyékaik telepettyezték a Loc Gossiát Gossia városával összekötő hidat. Vika zihálva szaladt a híd peremén századok óta ácsorgó, a madarak által meggyalázott szobrok alatt. A hátán egy nagy, háromszög alakú sötét bőr tök imbolygott. A másik kezével a holmijait tartalmazó kis zsákot próbálta a vállán tartani, de állandóan lecsúszott kibillentve az egyensúlyából. Végül feladta és inkább a hóna alá szorította.
A híd közepén egy sötét hajú lány ült a peremen és a szaladó Vika felé mutatott. Mellette egy másik lány állt, hosszú szőke haját zászlóként dobálta a szél.
Vika megállt előttük, összegörnyedt és szuszogott.
– Nem kell így rohannod. – Aliya lecsúszott a híd pereméről és a két lány fölé magasodott. – Nem hagyunk itt senki kedvéért.
– Meg még a hercegnő hintója sem érkezett meg. – Irina vigyorogva Aliyára bökött, aki láthatóan nem díjazta a megjegyzést.
Vika a lábai közé ejtette a zsákját, kifújta magát, a ruhája ujjával megtörölte izzadt homlokát, és a két lányra mosolygott. Aliyához lépett és magához szorította, fejét a mellkasára fektette és nagyot sóhajtott.
– Rám is rám fér egy ölelés – mondta vicceskedve Irina.
Vika kibontakozott Aliya karjai közül és szorosan megölelte az apró lányt is. Utána felemelte a kezeit és szinte már a mesterek hanyagságával varázsolt.
– Bocsánat – küldte a mentális üzenetet Vika. – Régóta vártok rám?
– Dehogy – felelte Aliya. – Irina is csak az előbb ért ide, miután kidobták.
– Nem értem, miért nem engedik, hogy legalább kialudjam magam – morogta Irina. – Levizsgázunk és utána egyből ki is rúgnak. Még fürdeni is szerettem volna.
– A te esetedben érthető. Ha rajtad múlna, hónapokig meg sem mozdulnál.
– Azért annyira nem szerettem itt lenni.
Vika kicsatolta a mellkasán feszülő szíja, és óvatosan a földre tette a tokot.
– Az micsoda? – kérdezte Irina.
– Egy hárfa. – Vika kinyújtóztatta befesztül izmait.
Az apró lány elgondolkodva meredt a tokra.
– Még így sem tudom mi az – mondta.
– Egy hangszer – magyarázta Aliya. – Honnan szerezted?
– A magisztertől kaptam ajándékba – mosolyogta Vika. – Egyszer hallottam, amikor játszott rajta. Látta, hogy megtetszett és nekem adta.
Vika nem tudta, a mágusnő miért adott neki egy ennyire értékes tárgyat. Egy eredeti tünde hárfa a Szakadás idejéből, amit ember keze nem érintett. Egészen mostanáig.
– Rendes tőle. De mit csináltál a magiszternél? – érdeklődött Irina az arcába csapódó hajával viaskodva.
– Elbúcsúztam tőle – válaszolta Vika. – Nagyon sokat tanultam tőle és meg akartam köszönni. Meg elköszöntem a rektorasszonytól is. Ezért késtem.
– Én is szerettem a magisztert – közölte az apró lány. – Ő volt a legjobb oktatónk, sőt, szerintem a legjobb az akadémia történetében.
– Ez nagy szó tőled – szólt Aliya.
– Úgy van. Miért nem szóltál, Vika? Mehettünk volna együtt.
– Még aludtál – mondta Vika.
– Miért nem ébresztettetek fel? – kérdezte Irina. A karját az arca elé emelte, a szél rácsavarta a haját.
– Téged egy igrez lovasroham se tudna felébreszteni – mondta gúnyosan a magas lány. Felpillantott a fölöttük alacsony elhúzó sirályra. – Na, menjünk. Segítsek a hárfát vinni?
Vika megcsóválta a fejét. Aliya segített neki a hátára csatolni a hangszert. Az egyik kezében a saját és Vika csomagját fogta, a másikkal a lány kezét.
– Szóval, mit terveztek? Levizsgáztunk, végeztünk, szabadok vagyunk. – Irina felkapta a zsákját. Amint felegyenesedett a szél a haját azonnal az arcába csapta, a szája is tele ment vele. Megrázta a fejét és köpködött, majd a kezével széthúzta az arcába boruló haját mint egy függönyt.
– Még nem végeztünk – jelentette ki Aliya. – Hátra van a diplomamunka, hogy igazi mágusnők legyünk. Te miből írod majd?
Irina fájdalmasan felnyögött.
– Képes vagy csak egy napra lazítani? Végre kijutottunk az akadémiáról. Engem nem érdekel a diplomamunka. Én szórakozni fogok. – Kinyújtotta a kezét Gossia városa felé. – Egy hétig csak enni, inni és mulatni fogok, meg ami még belefér. Végigjárom az összes fogadót és ivót.
– Meglátogatod a futárfiút is? – vigyorgott Aliya.
Irina arcára kacér mosoly kúszott.
– Arra mérget vehetsz. – Az apró lány vágyakozó tekintetét a közeledő városra vetette. Egy pillanattal később hunyorogva meredt valamire a híd végében. – Az ott Meira?
Vika a kezével ernyőt tartott a szeme fölé. Tényleg Meira de Dorkian állt ott, szőke haját lágyan dobálta a szél, egyenesen feléjük nézett, úgy tűnt rájuk vár.
– Vajon mit akarhat? – morfondírozott Aliya.
– Biztos még egyszer utoljára elmondja mekkora senkik vagyunk. Erre én megsértem valamivel, mire ő törpének nevez és így tovább – vezette le Irina. – Bár az utóbbi hónapokban eléggé visszafogta magát. Szinte került minket.
Közelebb érve Meira a három lány elé lépett.
– Nem kell mondanotok semmit, csak szeretném, ha meghallgatnátok. Utána hagylak is titeket. – A szőke lány hangja és tekintete egészen más volt, mint amire Vika emlékezett. Hiányzott belőle az arrogancia és a lenézés.
– Jöttél bepótolni a kihagyást? – gúnyolódott Irina. – El nem tudom képzelni, hogyan bírtad ki hónapokig anélkül, hogy rajtunk köszörüld a nyelved.
Meira ajkai megfeszültek, gesztenyebarna szemeit az elégedetten vigyorgó Irinára szegezte. Látszott rajta az irritáció, de láthatóan uralkodott magán és nem vágott vissza valami sértéssel.
– A mondandóm mindannyiótoknak szól. Különösen Vikának – mondta. Vika meglepetten pislogott. – Ha végeztél a gúnyolódással, akkor elkezdeném.
Az apró lány elhallgatott és finom bólintással jelezte Meirának, hogy folytassa. A szőke lány Vikához fordult.
– Ami az Elemek Termében történt, az az én hibám volt. Nem sokra emlékszem, de a te arcodra tisztán. Másoktól megtudtam mi történt és…
Elhallgatott, végignézett a három lányon, a tekintete hosszabban időzött Aliya arcán.
– Bármikor szükséged van segítségre – folytatta Vikához fordulva -, ha bármelyikőtöknek szüksége van segítségre, csak kérnetek kell. És ha bármikor Viradorban jártok, Ersbel mellett, a Dorkian birtokon mindig szívesen látnak majd benneteket. Csak annyit kell mondanotok, hogy Meira de Dorkian barátia vagytok. Ennyit szerettem volna.
Meira végignézett a három lányon, egy rövid pillantást vetett arra, ahogyan Aliya Vika kezét fogta, majd sarkon fordult és egy szó nélkül elsétált.
– Meira! – kiabált utána kisvártatva Aliya. – Megyünk megünnepelni a sikeres vizsgákat. Nincs kedved csatlakozni?
A szőke lány visszafordult. Az arcára kiült az a csinos mosoly az apró barázdákkal a szája széleinél.
– Tudom, hogy csak udvariasságból kérdezed, de azért köszönöm. – Azzal ment tovább.
– Ez ugyanaz a Meira volt, akit éveken át ismertünk? – kérdezte Irina ledöbbenve. Mindkét kezét belepte a haja, ahogyan próbálta kordában tartani. – Elismerte a hibáját. Nem nevezett törpének.
– És Vikát is először szólította a nevén – tette hozzá Aliya. – Lehet, hogy undok és arrogáns, de úgy tűnik szorult belé becsület – Aliya lenézett Irinára. – Ahogyan te is idegesítő vagy, de…
Elhallgatott. Irina a hajzuhatag alól kíváncsian a magas lányra meredt.
– De mi? – kérdezte végül.
– Micsoda?
– Akartál valamit mondani. Idegesítő vagyok, de…
– Nem. – Aliya elmosolyodott. – Csak idegesítő vagy.
Irina morogva összeráncolta a szemöldökét.
– Na, menjünk – mondta végül. – Kezdek éhes lenni.
– Azt hiszem mi is maradhatunk egy hetet. – Aliya Vikára pillantott, aki közelebb bújt hozzá, ahogyan sétáltak a hídon. – Utána elmehetnénk a családomhoz Viradorba. Persze, miután Irina kiduhajkodta magát.
Az alacsony lány meglepetten kapta fel a fejét, az arcából az összes hajat elfújta a szél.
– Én is meg vagyok hívva?
– Ha tudsz viselkedni.
– És ha nem tudok?
– Akkor a pajtában alszol.
Irina legyintett.
– Aludtam már rosszabb helyen is.
A három lány besétált Gossia városának délutáni forgatagába és hamarosan eltűntek a díszes utcácskák nyüzsgésében.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Novella
· Írta: Hypnos
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 225

Page generated in 0.1591 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz