Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Többet ér minden szónál - 10/11

, 100 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Vika leereszkedett a hűvös pincébe. Lassan lépkedett végig a homályos és visszhangos folyosón. A gyomra összeszorult, részben az éhségtől, részben a félelemmel vegyes izgalomtól. Újra megerősítette magát a döntésében, ahogyan napközben már számtalanszor, meg fogja csinálni, akármi is történjen.
A folyosó végén lévő ajtó résnyire volt nyitva. Belülről sárgán táncoló fények szűrődtek ki. Óvatosan betolta és bedugta a fejét. Meleg csapta meg, ami falba épített kályhából áradt. A helyiséget számtalan lámpás világította be. A falak mentén lombikokkal, különös eszközökkel és szerkezetekkel teli asztalok, illetve üvegcsékkel és dobozkákkal teli masszív szekrények sorakoztak. A szoba közepén egy furcsa szék állt a kőpadlóba építve; szíjak és különös karok voltak rajta.
Vika soha nem járt még a pincelaborban. A tanoncok csak a fenti laborokat használhatták. A pincébe az oktatóknak és a vendégeknek volt bejárása. Hogy milyen kutatások folytak idelent, Vika elképzelni sem tudta.
Az egyik asztalnál Merlara Almar tett-vett. Az ajtó zsanérjainak nyikordulására felemelte a fejét és a lányra mosolygott. A lámpások tompán vibráló fényében a megszokott barátságos arcán fenyegető árnyak táncoltak.
– Gyere csak be.
Vika bátortalanul belépett. Formaldehid és alkohol szaga töltötte meg az orrát.
– Felkészültél? – kérdezte a mágusnő a lányhoz lépve. Vika az ajkába harapott és bólogatott. A sötét tünde egy pillanatig fürkészte a lány arcát, majd becsukta mögötte ez ajtót és bezárta. – Gyere.
Merlara Almar a szoba közepére vezette Vikát, ahol egy nagy, rácsos csatornalefolyó volt közvetlenül a szék előtt. A lány innen a széket is jobban meg tudta nézni. Közelről még rémisztőbbnek tűnt, ahogyan sejteni kezdte a rajta lévő karok rendeltetését.
– Vetkőzz le, kérlek – utasította a mágusnő. – Teljesen meztelenre. A ruháidat oda teheted.
Vika feszengve nekiállt levetkőzni. Miután végzett, meztelen melleit és ágyékát kezeivel eltakarva várakozott. A kellemes meleg ellenére reszketett. Egyre rosszabbul érezte magát. Szédült és hányingere volt.
– Foglalj helyet. – A sötét tünde a rémisztő székre mutatott.
A lány habozva belemászott. A bőr bevonat hozzátapadt a testéhez, a fémrudak fájdalmasan hidegek voltak. Vika rémülten kapott levegő után, amikor Merlara Almar bőrszíjjal elkezdte lekötözni a karját.
– Sajnálom, de ez szükséges – mondta. Ezüstös szemeiből együttérzés sugárzott.
Vika mindkét karját szorosan leszíjazta. A lábait a tartókba helyezte és szintén rögzítette széles terpeszbe kényszerítve őket. A lány mozdulatlanságra kárhoztatott teste irányítatlanul remegett. Némán vinnyogott, a szemeiből csorogtak a könnyek, de nem engedte magának, hogy sírjon.
Merlara Almar egy széket vitt a lány elé, majd egy asztalkát, az asztalkára pedig egy tálcát tett. A lány egy pillanatra meglátta a tálcán csörgő eszközöket, fecskendőket, apró éles késeket, fogókat.
A mágusnő odahajolt a lányhoz.
– Megállhatunk, ha szeretnéd.
Vika hevesen rázta a fejét. Már eldöntöttem, mondta magában.
– Rendben. Szükséged van egy kis időre?
A lány ismét a fejét rázta. Tudta, hogy a várakozástól csak rosszabb lesz. A mágusnő bólintott. Lehajolt és egy csészét emelt a Vika szájához. Szúrós szagú folyadék volt benne.
– Ezt idd meg. Segíteni fog egy kicsit.
A lány odahajolt és kiitta a csészét. Borzalmas íze volt. A folyadék marta a torkát, a párája az orrába hatolt, az üres gyomrában forró, maró érzést hagyva terült szét. Pár pillant múlva a hatását is megérezte. A feje elnehezedett és valami nehéz tompaság telepedett az elméjére.
A sötét tünde következőnek egy bőrszíjat vett elő, összehajtogatta.
– Korábban azt mondtam neked, hogy szerencsés vagy, hogy olyanok vannak melletted, mint Irina és Aliya. Most már úgy hiszem, ők sokkal szerencsésebbek. – A lány felé nyújtotta a bőrszíjat. – Erre harapj rá. Segíteni fog.
Vika ráharapott a szíjra, érezte a bőr ízét. Figyelte, ahogyan a sötét tünde mágusnő leült a lábai közé, aztán behunyta a szemeit. Minden erejével Irinára és Aliyára gondolt. Az állkapcsa megfeszült, ahogyan szorította a bőrszíjat. Zokogni kezdett. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Merlara Almar magiszter belekezdett. Ami pedig utána következett, még az örökkévalóságnál is hosszabbnak.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Novella
· Írta: Hypnos
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 216
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz