Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én valóságom

, 155 olvasás, Marko , 2 hozzászólás

Gondolat

Az én valóságom egy olyan hely, ahol végtelenek a határok
Valaki mindig valakit megismer, mégsem lesznek jó barátok
Az én valóságom mégis határolt, mert arcommal szembe fúj a szél
benne keresem az igazságot, tényeket viszont sosem mesél
A valóságom inkább lágy, megtudod, ha megismered
néha boldog néha fáj, és ez, 'mi engem megihletet
De a valóságom legyen kemény, legyen végzetes, pusztító
minden rosszban ott a remény, ami harcra buzdított
Igen, ez a valóságom, ami mégsem annyira csúnya
Benne amíg én élek, mindig szép lehet újra
Mert az én valóságom mégis, ronda és ocsmány
erős embert a szakadék szélén, könnyű szerrel a mélybe sodorná
De az én valóságom, mégsem volt egyhangú soha
Sokan azt mondják hogy okos, sokan, hogy ostoba
De a valóság mégis, néha olyan monoton
leül és bámul maga elé, pont mint a vonaton
Ez hát az én valóságom, néha ad, néha mar
néha segít az úton, néha meg összekavar

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Marko
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2838 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz