Érzéseim, ha papírra vetem
A nosztalgia elfog, s jojózik a szemem
Nincs már meg, az a régi hangulat
Ezernyi barázda tépi szét arcomat
Gondok ezek vajon? Vagy csak én érzem annak?
Válaszom most nincsen, nem megyek a falnak
Sose voltam elszánt, kényszerből tán igen
Jobb rímek is voltak, ez a vers most ilyen
Céltalanul bolyongok, minduntalan-monoton
Vagy ezernyi cél között mászom át a kordonon
Minden napom új, józanul, ha megélem
Lesz foganatja? Nem tudom, csak remélem